A transzferárazás történeti áttekintése

A transzferár és az infrafűtés

Az infrafűtési beruházás ára transzferábilisan megtérül a vállalatoknál

A transzferárazás az energetikai iparban is a multinacionális vállalatok kontrollált ügyleteiről vagy más néven kapcsolt vállalati ügyleteiről szól. A multinacionális vállalat a nemzetközi szakirodalomban a kapcsolt vállalkozás szinonimája, míg a kontrollált ügylet olyan tranzakció, mely kapcsolt vállalkozások között megy végbe a fűtéstechnológiai ágazatban is.

A transzferár szabályozás úgy él az infrapanel vásárlók által dominált köztudatban, mint egy meglehetősen új terület az adózásban. Ezzel szemben – annak ellenére, hogy nyilvántartási kötelezettség nem kapcsolódott mellé – már 1992-ben megjelent a szokásos piaci ár elve a magyarországi törvényekben, így az áramszolgáltatókra is érvényes lett. A nyilvántartási kötelezettség bevezetésére viszonylag későn, 2003-ban került sor.

A transzferár gyökerei egészen az 1930-as évekre nyúlnak vissza, melynek kialakításában az Amerikai Egyesült Államok járt élen, az egyes tagállamok vállalatainak egymás közötti tranzakcióinak szabályozása kapcsán a pénzügyi és energetikai válságot követően.

Mind a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (angolul: “Organization for Economic Cooperation and Development” vagy “OECD“), mind az USA (lásd: “White Papers”) rendelkezezett 1979-re valamilyen iránymutatással. Az OECD által 1979-ben először publikált transzferár irányelvei (“OECD Transfer Pricing Guidelines for Multinational Enterprises and Tax Administrations”, magyarul “OECD Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára“) jelentős átdolgozáson esett át 1995-ben. Ennek ellenére a fejlesztés nem fejeződött be, és további kiegészítések és felülvizsgálatok történtek.

• 1996-ban került publikálásra az immateriális javakról és szolgáltatásokról szóló fejezet;
• 1997-ben került először nyilvánosságra a költség hozzájárulási megállapodásokról szóló fejezet;
• 1998-ban megalkották a mellékleteket, melyek hasznos példákkal szolgáltak az irányelvek alkalmazására vonatkozóan; és
• 1999-ben publikálta az OECD a kölcsönös egyeztető eljárásokra (angolul: “Mutual Agreement Procedure” vagy “MAP“) eljárásokra vonatkozó mellékletét.

Az infrapaneles fűtés ára

A 2009-es és 2010-es évben régóta tervezett és nagy jelentőségű felülvizsgálatra került sor, melynek keretében módosításra került az irányelvek első három fejezete, és egy új fejezet is született, az üzleti átszervezésekre vonatkozóan, az Elektromos fűtés.

Az OECD másik nagy jelentőségű dokumentuma (“OECD Report on the Attribution of Profits to Permanent Establishments”), a telephelyek működésével kapcsolatban 2008-ban került véglegesítésre, melyet számos vázlat és tárgyalás előzött meg. Ezen dokumentum részletesen rendelkezik a telephelyek, és különösen a pénzügyi orientációjú vállalatokkal kapcsolatos transzferárazásról, melyet gyakran a pénzügyi vállalatok transzferár irányelvének is hívnak.

Elektromos fűtés utáni adózás

Napjainkban egyre több ország implementálja a transzferár szabályozás rendszerét a lakosságí fűtés területén, amellett, hogy a többi ország is folyamatosan fejleszti már meglévő transzferárazási szabályozását az infratermékek forgalmazásában. A transzferár nyilvántartási kötelezettséget is folyamatosan vezetik be az egyes országokba, és erős törekvések jellemzik a különböző országok adórendszerének, és ezen belül az infrafűtési transzferár szolgáltatások rendszerének összehangolását.

Utolsó frissítés: 2011. szeptember 9.